Az előrehaladott malignus daganatos betegségben szenvedők több mint felénél kialakul az összetett anyagcsere-változásokkal járó cachexia szind­róma. A cachexia jellemzője a súlyvesztésen túl, a zsírveszteség és az izom­tömeg vesztése. A rosszindulatú daganatos megbetegedéssel járó cachexia ellátása sokat fejlődött az utóbbi évtizedben. A cachexiás beteg megfelelő ellátásához szükséges multidiszciplinális folyamatban az egészségügyi rendszer szinte minden résztvevőjének fontos szerepe van, hiszen más-más ponton kapcsolódnak be a beteg ellátásába.

A posztmenopauzális tünetek a 45 és 55 év közötti nők mintegy felét érintik. A panaszok sokszor az életminőséget alapvetően befolyásolják, ezért fon­tos kérdés a kezelési lehetőség. A menopauzális hormonkezelés a tünetek enyhítésére szolgálhat, ugyanakkor szerepet játszhat az emlő rosszindulatú daganatának kialakulásában. Alkalmazása körültekintést igényel.

A konjugált equin ösztrogénekkel történő menopauzális hormonpótlás csökkenti az emlőrák gyakoriságát és az emlőrákos halálozást.

Korai petefészek-kimerülés esetén az ovariumok 40 éves kor előtt elvesztik működőképességüket. Ez magas morbiditással és mortalitással jár. A tü­szőhormon termelésének csökkenése miatt a menopauza szindróma tü­netei, elsősorban a hőhullámok gyakrabban és erősebben jelentkeznek, meddőség alakul ki. Károsodik az endoteliális működés, nő az iszkémiás szívbetegség, az iszkémiás stroke, valamint a csontritkulás okozta törési kockázat. 

BEVEZETÉS
A menopauza utáni időszakban kialakuló, előrehaladott (lokális, illetve áttétes) emlőrákban szenvedő, hormonreceptor-pozitív betegeknél antiösztrogén, illetve aromatázinhibitor-terápia javasolt. Ugyanakkor nem ismert az említett szerek legkedvezőbb sorrendje. A szelektív hatású, ösztrogénreceptort lebontó aktivitású fulvesztrant kötődik az ösztrogénreceptorhoz, és serkenti annak lebomlását. A fulvesztrant terápiás engedélye olyan menopauza utáni, előrehaladott emlőrákban szenvedőkre vonatkozik, akiknél az alapbetegség hormonreceptor-pozitív és korábbi antiösztrogén-terápiát követően alakult ki progresszió.

Régóta tudjuk, hogy a peri- és posztmenopauzális hormonkezelés kedvezőtlenül befolyásolja a tromboembóliás és az emlőrákkockázatot. A cikk áttekinti a biztonságosság követelményének leginkább megfelelő indiká­ciókat, készítményeket és adagolási módokat. 

A mai társadalomra a tudatos családtervezés jellemző, ami azt foglalja ma­gában, hogy a nem kívánt terhességet különféle módszerekkel igyekeznek megelőzni. A társadalom és a nők elvárásai a fogamzásgátló módszerrel szemben sok szemponttól függenek, így a földrajzi helytől, kulturális hát­tértől, iskolázottságtól, anyagi lehetőségektől. Egy skandináv országban élő nő pl. sokkal inkább elfogad egy olyan módszert, amely a menstruáció akár teljes elmaradásával jár, mint egy ugyanolyan korú, társadalmi státu­szú olasz nő. Manapság egyre inkább előtérbe kerülnek azok az adagolási módok, amelyek nem igényelnek napi odafigyelést, ezzel is igazodva a nők egyre feszítettebb élettempójához.

A nők életének második évtizede végén, a harmadik elején a dysmenorrhoea az iskolai és munkahelyi hiányzások leggyakoribb oka. Ebben a korcsoportban a dysmenorrhoea előfordulási aránya akár a 70%-ot is elérheti, ezen belül az érintettek fele is úgy érezheti, hogy nem képes megfelelni mindennapi feladatainak.¹ A dysmenorrhoea valódi összegzett incidenciájának pontosabb megadása nem könnyű feladat, de a szerzők többsége 50 és 90 százalék közé teszi azon nőbetegek arányát, akik reproduktív éveik alatt legalább egy alkalommal funkciócsökkenést tapasztalnak (azaz normális aktivitásuk vagy tevékenységeik zavart szenvednek).

Mind a hormonális fogamzásgátlók (akár tartós, akár sürgősségi fogamzásgátlás formájában), mind a mechanikus módszerek széles körben ismertek és propagáltak, mégis sajnálatos módon nagyszámú serdülő esik nem kívánt módon teherbe. Ennek kivédésére elengedhetetlen a szülői és orvosi segítség, tanács. 

Az erős menstruációs vérzéssel jelentkező betegek azonnali kezelést igényelnek. Elsőként választandó kezelés a gesztagén monoterápia, konbinált orális fogamzásgátló adása, a depó medroxiprogeszteron-acetát és a rövid ideig alkalmazott orális medroxiprogeszteron acetát adása.